A szóban forgó - feltételezett - királysírra Angliában, Southendben, Londontól 65 kilométerre keletre bukkantak rá. Aranyozott keresztek, üvegedények, serlegek kerültek elő abból a sírkamrából, összesen több mint hatvan műtárgyat vettek nyilvántartásba az archeológusok.

A hetedik évszázad óta érintetlen sír

"Mindez nagyon ritka dolog, hiszen csak elvétve sikerül angolszász sírokat feltárni" - nyilatkozta a Spiegelnek a Londoni Múzeum munkatársa, Ian Blair, aki részt vesz az ásatásokban. A most megtalált helyszín immár vetekszik az ugyanerre a korra datált másik két "nagy" brit lelőhellyel, Sutton Hoo-val (Kelet-Angliában) és Taplow-val (Buckinghamshire-ben), vagyis a legfontosabb angolszász emlékek közé tartozik.

A most felbukkant tárgyak különösen érdekesek a kutatók számára. Ugyanis némelyik eredete igen távoli helyekre vezet. Egész Európából, sőt a Közel-Keletről származó alkotások, mestermunkák is előkerültek Southendben.

Mindez segíti a korabeli Európa kereskedelmi viszonyainak megismerését, illetve következtetni lehet belőle Anglia és a kontinens kapcsolataira is. A sír állapota egyébként kiváló volt: a fémedények például kitűnő "kondícióban" érték meg a XXI. századot. A hetedik század óta ugyanis érintetlen maradt a sír. Csak a természet erőivel nem tudott megbirkózni a temetkezés - a holttest tökéletesen elporladt az idők során, a savas talaj teljesen feloldotta a király maradványait. Mindez évszázadok alatt történt - a tudósok szerint.

Ugyanakkor a holttest eltűnése megnehezíti azt, hogy azonosíthassák az eltemetett személyt, feltehetően egy királyt. Az antik kor és a középkor között igen kaotikus idők uralkodtak Európában, éppen ezért nehéz az angolszász uralkodókat is beilleszteni a zavaros folyamatok sorába.

De ki nyugodott a sírban?

A sírban talált leletek tömege és minősége ugyanakkor arra enged következtetni, hogy vagy egy herceget, vagy pedig egy helyi királyt helyeztek végső nyugalomra Southendben.
Az aranyozott keresztek, amelyeket a holttestre helyeztek, azt sugallják, hogy keresztény vallású személyt temettek el.

Blair és kollégái azt feltételezik, hogy talán egy Saebert nevű angolszász uralkodóra bukkantak rá, aki 604 körül tért át a keresztény hitre, és 616-ban hunyt el. Ám az is elképzelhető, hogy II. Sigeberhtről van szó, aki 653-ban vette fel a keresztet. Ugyanakkor még ha sikerülne is a szóban forgó uralkodókkal való azonosságot bebizonyítani, nem jelentene mindez nagy előrelépést a kutatóknak.

Ugyanis tulajdonképpen sem Saebertről, sem pedig Sigeberhtről nem tudunk többet puszta nevüknél, illetve annál, hogy az utóbbit a "jó" jelzővel különböztették meg elődjétől, I. (Kis) Sigeberhttől. Mindannyian egyébként Essex uralkodói voltak egykor, mindaddig, amíg ezt a királyságot nem egyesítették Wessex-szel.

• Aescwine (527-587)
• Sledda (587-604)
• Saebert (604-616)
• Sexred (616/7-617)
• Saeward (616/7-617)
• I. (Kis) Sigeberht (617-653)
• II. (Jó) Sigeberht (653-660)
• Swithelm (660-665)
• Sighere (665-683) és Sebbi (665-695)
• Sigeheard (695-709) és Swafred (695-709 előtt)
• Offa (709) (társvezér, talán valakivel közösen a fentebb említettek közül)
• Swaefbert (715 körül-738)
• Saelred (738-746)
• Swithred (746-758)
• Sigeric (758-798)
• Sigered (798-825)