Thebal-gyűrűk Európában

Ilyen, általában aranyból készült, ún. Thebal-gyűrűk a XI-XII. századi Nyugat-Európában az arisztokrácia körében közkedveltek voltak, csaknem 30 példányt ismerünk belőlük. Nálunk az egyszerűbb kivitelű mágikus gyűrűk első nagy virágkora szintén a XI-XII. század fordulója volt. A gyűrű - melynek se kezdete, se befejezése - a végtelen szimbóluma, de egyben azt a zárt teret is jelképezi, melyen belül a viselője védelmet élvez, és ahová az ártó hatalmak nem hatolhatnak be. Noha felmerültek kételyek a Kálmán-gyűrű hitelességével kapcsolatban, egyedi megformálása, sajátosságai alapján, mégis több érv támasztja alá azt, hogy egyik jelentős királyunk személyes tárgya került a Nemzeti Múzeumba.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításával az adományozó család a gyűrűt egykor birtokló jeles tagjainak is emléket szeretne állítani, bemutatva néhány személyes tárgyukat: vázlatfüzetüket, könyveiket, okleveleiket. A gyűrű néhány magyarországi királyi, királynői gyűrű társaságában jelenik meg. Így emlékezhetnek meg a korai magyar történelem egyik kevésbé becsült, mégis kiemelkedő alakjáról, Könyves Kálmán királyról, aki épp 900 éve, 1105-ben érte el azt, hogy Dalmácia főbb városai is elismerjék királyuknak. E városoknak nagyfokú autonómiát is biztosított, s így mintegy 800 évig egybeforrva Horvátországgal és Dalmáciával, Magyarország kijárattal rendelkezett a Földközi-tengerre.