A fáraók utáni kor Egyiptomának kincseiből nyílik kiállítás 2005 márciusában Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Egyiptom határain kívül először Budapesten láthatnak majd 130-at a késő antik műkincsekből az érdeklődők. Az Alexandriai Görög-Római Múzeum féltett tárgyai is itt vendégeskednek majd jövőre.

A nagy szabású kiállítás megrendezéséről kedden írt alá szándéknyilatkozatot az egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője, a budapesti Szépművészeti Múzeum főigazgatója és a magyar kulturális miniszter.

- Török László professzor, aki a Norvég Tudományos Akadémiának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tanácsadója, régóta kutatja ezt a területet. Most a Szépművészeti Múzeumban fogja megrendezni ezt a kiállítást.

- Ennek a kiállításnak az előkészítésével évek óta foglalkozunk. A kopt művészet, amit ez a kiállítás fog megismertetni a hazai közönséggel, a fáraók utáni Egyiptom művészete, amelyet a fáraók Egyiptoma évszázadok óta mély árnyékba borít. Ez a művészet egyidejű, és egyszövetű, egyenértékű a korabeli Földközi tengeri térség többi területének művészetével, ami műveltségünknek, neveltetésünknek szerves részét képezi, mint a késő antik Róma, Antiochia, a késő antik Palesztina, a késő antik Bizánc. Ez mind része annak a nagy ökuménének, amelynek része volt ugyanakkor Egyiptom is. A 2.-tól a 8. századig terjedő idők emlékeiből válogatjuk össze a kiállítást.

- Időszámításunk szerinti 2. és 8. századi időről beszélünk?

- A kiállítás tárgya ez az idő. A kiállítás meg fogja mutatni azokat a gyökereket, amelyeket ez a késő antik művészet az egyiptomi múltba, a fáraonikus Egyiptom gondolatvilágába és formáiba eresztett. Bemutatunk 18. századi műtárgyakat is, amelyek megmutatják azt, hogy a késő antik kor hagyománya milyen erősen élt tovább az iszlám Egyiptom keresztény közösségének a művészetében.

- Már készítettek is egy prospektust. Vajon, mit is láthatunk ezen a képen?

- Ez a klasszikus mitológia egy jelenete, ez a dionüszoszi ünnep része, egy menád borral kínál egy szatírt, aki szerelmesen közeledik hozzá. A dionüszoszi témakör középponti fontosságú volt az ókorban és a késő ókorban, mert értelme kiterjedt mind a halotti kultuszokra, mind az élet különböző boldog aspektusaira is.

- Megfigyelhetjük, hogy nagyon erősen érződik az egyiptomi jelleg, elsősorban az arcokon és a viseleteken.

- Igen. Ez a késő antik művészetnek egy provinciája, Egyiptom ebben a korban, tehát olyan, mint a többi provincia, de ha jobban ránézek, akkor látom, hogy annak egy speciális része. A kiállítás feladata, ahogy ez a tudomány feladata is, megmutatni az azonosságot, és a különbözőséget, kiemelni az értelmét és az értékét mind a hasonlóságnak, mind pedig a különbözőségnek. Egyiptom a fáraók korában önálló világ volt, amely ugyan óriási hatást tett a környező világra, nagyon sokat tett a környező világ civilizációjának a fejlődéséért, de egy világosan elkülönülő, saját külön világ volt. Ezután, amikor a Ptolemaiosz korban Egyiptom része lett a hellenisztikus világnak, Nagy Sándor hódítása után a hellenisztikus világbirodalom része lett, elkezdődött egy folyamat, melynek során Egyiptom integrálódott a nagyobb, Földközi tengeri kulturális egységbe. Ez az integrálódási folyamat az, ami különösen sok áthallást mutat akár az újkori európai kultúra irányába, akár a magyar kultúra utolsó évszázadainak a kérdéseihez, mert a nagyobb világokba való beépülés és a nagyobb világokba való beépülés során megőrzött, illetve megőrzendő saját vonások, saját hagyományok kérdése központi fontosságú a mi szempontunkból is. De ez zajlik mindig - a világ kultúrtörténetében mindig az áthatások, az egymásra hatások, az átváltozások és a megőrződések azok, amik kiadják a kultúrát.