Valószínűleg páratlan kincsre bukkant egy szolnoki gyűjtő egy fővárosi bolhapiacon. Szénási Gyula birtokába egy 1849-ből származó Kossuth-kézirat került. A régiséggyűjtő a szegedi szeméttelepről származó relikviát egy első világháborús osztrák katonai jelvényért cserélte el.

A helymegjelölés nélküli 1849. augusztus 18-i keltezésű levélen Szénási Gyulának először csak az államférfi neve tűnt fel. Később alaposabban áttanulmányozta és megállapította, hogy a négy oldalas, vízjellel ellátott papír egy beszédet tartalmaz, és megállapította, hogy a kézirat egy ritka történelmi relikvia. Az írás címe: Kossuth Lajos Igazság Védőjének búcsú szavai a Magyar Hazához. Dátuma 1849. augusztus 18. Hely megjelölése nem szerepel az iraton.

Már az első sor is Kossuth stílusát idézi: "Hazám! Magyarok hazája! Isten véled kínok hazája, tőbbé nem láthatom hegyednek ormait, tőbbé nem mondhatom Anyámnak nem hazámnak azon főldet, melyben Anyám emlőiből szoptam az Igazság és Szabadság tejét."

A kérdés az, hogy valódi-e a levél vagy csupán másolat. A papír vízjele a 18. század végétől ismeretes, ami azt valószínűsíti, hogy nem későbbi hamisítványról van szó. Az eredetiségi vizsgálatok még tartanak a szolnoki Damjanich János Múzeumban, ahol az írást összehasonlítják a kétségkívül Kossuth Lajostól származó kézírással. Szénási Gyula szerint a papír vízjele, a fogalmazás stílusa, valamint a betűk írásmódja alátámasztják feltevését.

- Érdemes megnézni a sorvezetést, a tintát, a vízjelet, az értelmi dolgokat. Tehát maga az ízes magyaros kifejezés, ami az eredetin van, hogy "Hiddj, szeress és remélj!", tehát felszólítja az embereket, a szeretetre, a hitre, a reményre. Szerintem ezt egy grafológus tudná legjobban megállapítani. Én a Magyar Nemzeti Múzeumnak is megmondtam, hogy én ezt az iratot nem tartanám meg, mert úgy gondolom, hogy ennek ott van helye.

A szolnoki gyűjtő ingyen felajánlotta az államnak a felbecsülhetetlen értékű leletet, de a Magyar Nemzeti Múzeum nem fogadta el tőle. Egyelőre tehát csak a szolnokiak láthatták Kossuth Lajos búcsúbeszédének kéziratát március 15-én a Damjanich szobornál egy ideiglenes kiállítás keretében.