A Regina megépítésén összesen hetvenen dolgoztak, férfiak és nők. Nemcsak a regensburgi egyetem diákjai, hanem időnként mások is, akik érdeklődést mutattak a "római hajógyár" iránt.

A hajóhoz mintául a Mainznál fellelt Lusoria-roncsok szolgáltak. A régészeti leltek alapján ugyanis az eredetinek megfelelő terveket tudtak készíteni és még a felhasznált négyezer szöget is római kori mintára kovácsolták. A III-IV. évszázadban a Reginához hasonló hajók százával szelték a Duna habjait. Konen szerint ez a fajta ugyan kicsi hajó volt a római hadihajók között, de nagyon hatékonynak bizonyult.

A tervek szerint a Regina megjelenik például a Duna mentén tartott ünnepek alkalmából, de felhasználható egyetemisták, iskolások és felnőttek képzésére, továbbképzésére is.

A két tudós azonban kísérletezni is akar az új ókori hajóval: meg akarja tudni, hogy egykor milyen sebességgel közlekedhettek az ilyen gályák, miként haladtak szemben az áramlással és hogyan váltak be mint hadihajók.

Konennek és Schafernek mintegy százezer eurót kellett előteremteni a tölgyfából készült hajó építéséhez, noha magában a munkában mindenki ingyen vett részt. Végül sikerült elérniük, hogy a hajóépítés költségeinek 80 százalékát szponzorok állták. Ezért - a legbőkezűbb adakozó iránti hálájuk kifejezéseként - a Regina zászlaján a bajorországi Kelheim járás egyik serfőzdéjének logójával közlekedik majd a Dunán.

A korhűség minél teljesebb megelevenítése érdekében a diákok római kori egyenruhákat készíttettek maguknak. A Regina legénysége a római korabeli gályák mintájára 30 evezősből, öt íjászból és további néhány matrózból áll majd.

A hajó fenntartására a két kezdeményező megalapította a Régi Történelem Barátai Egyesületet, amely majd programokat szervez a hajón, a hajóval és a hajó számára, így többek között rendhagyó történelemórákat bárkinek.