Ahogyan Tóth J. Attila, a búvár-régészek által végzett víz alatti ásatások vezetője elmondta, uniós pénzből, nemzetközi erősítéssel kutatták több száz méteren a folyó medrét, a kiindulási alapot pedig a parton és a vízben található beton, tégla és kőalapanyagból készült őrtoronycsonkok jelentették.
Feltételezéseiket, hogy itt több tíz méteren keresztül húzódó kikötői rakpart is van az iszap alatt, igazolták a júliusi talajradaros felmérés alapján a szárazföldön a buckák alatt észlelt falmaradványok, amelyek folytatódnak a víz alatt is.

- Úgy tűnik, hogy megtaláltam a másik falsíkot is, tehát most már megvan egészben a falunk teljes szélességében, és a folyásirány felőli fal.

Elmondta a szakember, hogy érdemes lenne rekonstruálni a római kornak megfelelően a kikötőerődöt, mert a limes-nek erről a szakaszáról bemutatható műemlék nincs jelen pillanatban. Amellett pedig már nemzetközi fórumokon is felvetődött, hogy a római kori határvédelmi rendszert a világörökség részévé kellene nyilvánítani.

- Javasolni fogjuk, hogy ez a rom legyen védett régészeti, történeti örökségi elem, tehát kapjon egy jogszabályi védelmet, és a későbbiekben pedig majd a község - és talán a hivatal - pályázatokat fog benyújtani arra, hogy a szárazföldi részt is megássuk, helyreállítsuk, és így a környék egy nagyon fontos műemlékkel fog gyarapodni, ami természetesen jelentős turisztikai vonzerőt is tud majd gyakorolni.