Egy visegrádi házaspár telkén párját ritkító régészeti leletre akadtak: egy Mátyás-kori üveghuta jó állapotú maradványaira. Csakhogy a törvény szerint a költségek a tulajdonost terhelik. A házaspár és a múzeum együttműködik, de a költségeket képtelenség egyedül állni.

Aki valamelyik történelmi városunkban vesz telket, annak számítania kell rá, hogy az első ásással valami kifordulhat a földből. Lehet, hogy csak egy rézgaras, de még az is lehet, hogy Attila kardja. Egy visegrádi házaspárral valami hasonló esett meg. Azt ugyan sejtették, hogy a telkükön álló leégett parasztház rejteget valamit, hiszen egyik oldalfala középkori eredetű, de arra gondolni sem mertek, hogy egy Magyarországon egyedülálló és Európában is ritkaságszámba menő üveghutára találnak négy kemencével egyetemben. Meg vécétoronyra meg középkori járdára, nem is cifrázom tovább, az egész telek kész csoda. Ilyenkor dagasztja az ember keblét a honfiúi, honleányi büszkeség. Aztán megtudja, hogy a törvény szerint neki kell állni a cehhet. Szerencsére a visegrádi történet arra is példa, hogy miképpen dolgozhatnak együtt a civilek és a szakemberek.

Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás király Múzeum igazgatója mutatja a ládákat, amelyek dugig vannak a bezacskózott leletanyaggal. Az üveghuta tégláival, eszköz- és anyagmaradványokkal. Az üvegdarabok között akad finom flaskanyak, egy másiknak a fala, aztán ablakszemek, amelyeket ólomba foglaltak, s úgy illesztettek az ablakok fakeretébe. Mára barnásan elszíneződtek, de hajdan világosak és áttetszőek voltak. A raktárból a Rév utcai telekre megyünk, ahol mindenütt a régészeti feltárás nyomai fogadnak. A telken egy parasztház maradványai. Az épületet a törökkor után építették úgy, hogy egyik fala egy középkori épület fala volt, és ezért műemléknek nyilvánították. Csakhogy Nádler-ház vagy 20 évvel ezelőtt leégett. Azóta állt romosan, míg meg nem vette a Mászáros Péter - Vida Anikó házaspár. Mielőtt építkezni kezdtek volna, szükségessé vált a régészeti feltárás, ami nem várt eredményt hozott.

Hihetetlen gazdag műemléki együttes - mondja Szőke Mátyás, - ami legalább négy épületből, három kő- és egy faépületből áll, és ezek közül a legnagyobb kőépület a harminc méter hosszú nyolc méter széles. Az Anjou-korban épült főúri lakás Mátyás korában János mester üveghutájaként szolgált. A mi üveghutánk abban egyedülálló, hogy tekintélyes méretű, hiszen négy üvegeskemencének a maradványait találtuk meg eddig. Volt két olvasztókemence, és két kiegyenlítő vagyis hűtőkemence, ami lehetővé tette a folyamatos üzemet. Egyedülálló, hogy pontosan ismerjük a mestert is.

1490-ben ugyanis meghalt Mátyás király, özvegye, Beatrix királyné nem akart hozzámenni II. Ulászlóhoz, ezért átköltözött Esztergomba, az öccséhez, Estei Hippolithoz, aki érsek volt. Az átköltözéshez üvegezni kellett a királyné lakosztályát, amihez a visegrádi János mester műhelyéből rendeltek 5000 ablakszemet. Ezért tudjuk pontosan, kinek a tulajdona volt ez az üveghuta.

A teleknek a tulajdonosai, Mészárosné Vida Anikó és a férje tudják, hogy aki Visegrádon vesz telket, vagy más történelmi városban, annak számolnia kell azzal, hogy a régészek találnak valamit. Tudták, hogy a jog azt mondja, megelőzi a terveiket egy feltárás.

Mészárosné Vida Anikó: - Azt tudtuk, hogy a beruházás 9 ezrelékét nekünk kell a feltárásra áldozni, ezen egyébként túl vagyunk. Mivel én nagyon szeretem a magyar történelmet, ezen belül is a középkor nagyon közel áll a szívemhez, ezért örültem is, hogy rátaláltak. Csakhogy további pénzre lenne szükség, ezért az érzelmeink vegyesek.

A műemlék tulajdonosát ugyanis a Műemléki törvény arra kötelezi, hogy az építkezést megelőzően a saját költségére, az építkezés költségeinek a terhére kell elvégeztetnie a régészeti feltárásokat. A tervezett beruházás értékének minimum 9 ezrelékét erre kell fordítani. De ez csak a minimum. A törvény szerint a feltárás teljes költségeit a tulajdonosnak kell állnia. Ám azt a múzeum igazgatója is tudja, hogy ezek vállalhatatlan összegek egy család számára.

Szőke Mátyás: - Hát hogy a csudába állnák! Nem tudom még becsülni se, hogy mibe kerülne, öt épület és hétezer négyzetméter teljes föltárása. Az idei kutatásokat is úgy kezdtük, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához együtt pályáztunk, és az önrészt vállalta a tulajdonos.

A házaspár állta a 800 ezer forintos önrészt, és ehhez nyertek 1 millió 800 ezer forintot. Megjegyzésemre, hogy ez irdatlan összeg egy magánember számára, megjegyzi, hogy Isten segedelmével ezt oda tudták adni, mivel férje Németországban dolgozik, és volt félretett pénzük. De azért ez akkor is nagy anyagi áldozat, ráadásul - úgy tűnik - hasonlóra jövőre is szükség lesz.

- Az, hogy a teljes feltárási költségeket finanszírozza a tulajdonos, számomra elképzelhetetlen - mondja az igazgató. - Pedig fontos lenne, hiszen egyedülálló műemléki együttesről van szó, egy ezeréves városnak a magjában vagyunk, szükség van a teljes feltárásra és megóvásra. Ez magánpénzből elképzelhetetlen, elérheti a 100 millió forintot is. Hiába kötelezné erre a törvény a tulajdonost, ez képtelenség, inkább állami támogatásból kellene megoldani. 2009-ben leszünk ezer esztendősek. Visegrád ugyanolyan rendű, rangú város, mint Esztergom, Fehérvár vagy Veszprém. Visegrád, megérdemelné az ország részéről azt a kitüntetett figyelmet, hogy a magyar állam segítségével kerüljön megmentésre ez a hihetetlen érték.. Nem az 1600 lakosú kis település, hanem a hajdani uralkodói központ.

Szőke Mátyás szerint a régészeti anyag jó állapotú, az üveghuta bemutatható állapotban van. Még arra is mód lenne, hogy itt rekonstruálják a középkori városmagot, és például az üveghutában korhű módon üveg középkor tárgymásolatokat állíthatnának elő, ahogyan például Csehországban is. Tudomásul kell venni, hogy az idegenforgalom az ilyen különleges attrakciókat jobban értékeli, mint a giccset vagy a tschikosch-gulasch romantikát.

Mészárosé Vida Anikó is úgy véli, hogy ha már napvilágra jött ennyi szépség, akkor nem szabad visszatemetni, hanem minél több embernek meg kell mutatni. Ő abban reménykedik hogy a rekonstruált középkori épületben kialakíthat majd egy olyan kulturális központot, ami nem csak múzeumi célokat szolgálhatna, hanem szellemi találkozóhely is lehetne.

A kérdésre, hogy megvenné-e a telket, ha ma kínálák eladásra, azt mondja, hogy igen, ma is belevágna.

- Munka közben borult ki a földből nagyon-nagyon sok minden, mivel ott üveghuta van, az üvegtörmelék, a cseréptörmelék, ami nekem olyan mértékű csoda volt, hogy én ott bogarásztam és segítettem a régészeknek söprögetni, meg szedni ki a földből azt a rengeteg dolgot, ami ott volt. Az egész atomoszférájában részt vehettem, és így éreztem azt, hogy miről van szó igazán. Tehát nem a kerítésen kukucskáltam be, hanem ott voltam én is.